Ezen a héten ezt az elfogadásról szóló mesekönyvet olvasgattuk elalvás előtt…
Samu története egy mozgássérült kisfiúról szólt, Lili nem látott, Misi pedig hallókészüléket viselt. Doma testvére, Viola nehezen mozgott és nem tudott beszélni. Ő egy értelmében akadályozott kislány. Ezek a kis történetek észrevétlenül szólítják meg a gyerekeket, segítségükkel a kicsik megtanulják, hogy empátiával, szeretettel és türelemmel forduljanak akadályozott kis társaik felé.
Ez a könyv sokat segített abban, hogy kötetlenül, őszintén beszélgessünk egymás elfogadásáról, még olyan esetben is, ahol nem ennyire szemmel látható a hiányosság. Egy súlyosabb beszédhiba, egy lassabban induló beszéd is teheti félékebbé, visszahúzódóbbá a gyerekeket, ilyenkor gyakran előfordul, hogy nehezebben teremtenek kapcsolatot társaikkal, nehezebben barátkoznak.
“A másik ember elfogadása azt jelenti, hogy beengedjük őt a szívünkbe.”
Hiszen ők sem vágynak semmi másra, mint egy őszinte, elfogadó, szeretetteljes, barátságos légkörre, ahol nyitottak vagyunk egymás felé, és úgy szeretjük a másikat, ahogy van.
